Nyílt nap a Harmatinál

Szép Napot. Már megint írogatunk.

Az apropó az lett, hogy a múlt hétvégén nyílt napot tartottak a Yamaha Harmatinál, és szerénységem, már nagyon vágyakozott némi motorozásra, így, kapva az alkalmon belibegtem, és felkéredzkedtem 2 db motorkára. Azért csak kettőre, mert ennyire lehetett. Sajna. De az élet nem habos torta.

Az egyik az új és sokat harangozott Tenere lett. A másik, amolyan hamárittvagyoküljekvalamire, az 1000-s Fazer lett. A Tenerere fájt a fogam.  Nagyon. Mostanság igencsak túraenduró hangulatban vagyok, még akkor is, ha Copfos barátom ezért amolyan félemberi státuszba sorolt át.

Hát igen. Ez nem egy „csupakrómmajdféltonna” vas. Csak egy motor. Még csak nem is túl szép. Bár ízlések és pofonok, mint tudjuk, különböznek. De akinek tetszik ez a stílus, annak biztosan bejön. Túl sokat nem mehettem vele, de állítom, hogy egy nagyon jó motor. Nem fordulnék utána, de nem is arra való. Viszont bármikor rá lehetne venni, hogy rommá motorozzam magam egy ilyennel. Az elődjével bajom volt. Egyszerűen nem szerette az alacsony fordulatot. Vagy csak én voltam béna, de 2500-s fordulat alatt makogni, mekegni kezdett (A kecske az kecske… :DDD). Ad abszurdum le is fulladt menetközben. Na, ezzel ilyen gond nincs. Az 1200 cm3-s motor, bár nemtetszését nyilvánítja, de nagyon nem akadékoskodik, ha 2000 alá kerül a fordulatszámmérő. Mondjuk, szerintem az egész motornak annyi köze van az előző Tenere-hez, mint nekem egy busmanhoz. Kicsit más. Nem kicsit. Nagyon. Más közegre tervezték. Ez az országútra való. A hegyekbe, de nem az úttalan részre.

Tapasztalatok: Ami elsőre feltűnt, hogy az ember kalimpálva keresi a lábtartót. Nem ott van, ahová tenném a lábam. Annál jobb helyre tették. Elsőre olyan érzés, hogy nagyon lent van. de nem. Annyira kényelmes, hogy az már bűn. Alig kell mozdulni, hogy az ember kiemelkedjen a nyeregből, és olyan testtartásban lehet ücsörögni, amivel el lehet menni Kamcsatkába, meg vissza.

A második, ami igen szemet, illetve fület szúró, az a motor járása. Alapjáraton még nem is annyira feltűnő, bár már ott is muszáj figyelni. Két durranás, egy szünet. Aztán megint. Nem egy simulékony egyenletes valami. Olyan durva, karcolós, neveletlen. Ez persze, az éppen hogy csak elfordított soros 1200-s természetes járása, de szerintem a Yamaha mérnökei külön hajtottak erre az érzésvilágra.

Aztán kicsit odahúzol neki, és kitépi a karod. Kapaszkodsz az életedért. Szó szerint Brutális. Egy Bestia. De Nagyon Jó Vele Menni!!!! Amikor már túl voltam az első meglepetéseken, akkor jöttem rá, hogy az egyik legkezesebb, legkönnyebben vezethető motor, azok közül, amiken eddig ültem. Amíg nem vezettem, tartottam kicsit a magasságától, a súlyától. De ez smafu. Bár a kormány elég széles, de akárhová be lehet vele menni. Valóban nagy és nehéz, és mégis amolyan igazi sity-suty, itt is voltam, ott is voltam kavaró gép. És olyanokat lehet vele dönteni, hogy az agyad ledobja a szíjat.  Az enyém ledobta. Aztán a kanyarból kifelé egy szolid, gázfröccs, és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.

Következtetés: Az Új Tenere Tényleg Szuper!

Fazeren, még nem ültem. Most kötöttünk ismeretséget. Tényleg úgy választottam, hogy ha már valami, akkor legalább ezres legyen. Állt ott a sorban, és csak azért néztem meg, mert azon volt a rendszám, amire a papírom szólt. Amúgy semmi. Se mocorgás, se szívdobbanás, legfeljebb annak, hogy két kereke van, és az már nálam jó. Aztán ráültem, és ez nem sokat változott. Kényelmetlen helyen a váltó és a lábfék. Motort indít. Szolid, jól nevelt, kulturált négyhengeres. Elindultunk. Még mindig semmi. Aztán azt vettem észre, hogy valahogy összenőttünk. Sasoltam is keményen, de semerre sem láttam varázspálcával szaladgáló Harry Potter szökevényt. A váltó, és a lábfék még mindig rossz helyen van, és mégis. 50 méteren! Ez tutkó valami gazságos ármány. Itten valaki bűvészkedik! Aztán elkezdett hozzám beszélni. Nem kiabált, nem volt hangos, csak suttogott. Azt mondta: Szia! Én szeretek menni. Te is? Mert akkor GO! Forgatom a fejem, de csak a Moci dumál… Hát engem nagyon nem kell kapacitálni, tehát villám látogatást tettem az istálló környékén, és jól oda csördítettem a paciknak. De ez csak egyfolytában beszél: Megy az még… húzzad! Na, még egy kicsit… Ugye hogy jó? Végéig be nem állt a szája. Amikor leraktam akkor is. Már kikapcsolva álló helyzetben is beszélt. Beszélt? Könyörgött. Menjünk még! Jó ez, hallod? Menjünk! Na!!! Légyszi, Légyszi! Meg ilyenek. Szó mi szó, én benne lettem volna, de már ott volt a másik ügyfél. Az egész napot és még akárhányat el tudtam volna tölteni vele.

Nincsenek technikai adatok. Nem tudom hány ló erős, vagy, hogy mennyi a nyomatéka. Azt sem tudom, mennyit fogyaszt. De nem is érdekel. Én ilyesmit baráttól nem kérdezek. Mert ez a motor a barátom lett, ez alatt az alig tíz perc alatt. Nem csillog-villog, még csak nem is szép. De nem is kell, hogy az legyen. Értjük egymást. És mind a ketten szeretünk menni. Méghozzá ugyanabban a ritmusban. És fenébe a GPS-el. Ha kerülő úton is, de majd csak oda érünk. Főként kerülő úton. :DDD

Ha választanom kellene a két motor között (sajna nem kell L), akkor biztos, hogy a Fazer. És csak ezért. Mert Ő a Barátom.

Sziasztok!

Ispán.