Megígértem ezt a cikket a vezetéstechnikai napról az Euro Ringen, hát íme:

 

Bevezetőként kezdjük azzal, hogy szerintem miért  fontos vezetéstechnikát tanulni. Hiszen, mindannyian tudunk motorozni.

 

Hát először is olyan teljesítmény-súly arányú gépeken ülünk, amivel csak egy igen jó sport kocsi veheti fel a versenyt. Néha még az sem...

 

Például, a klubban leggyakrabban használt VXS 1100 Dragstar, kb. 300 kiló és 67 paci lakja. Egy kilencszáz kilós könnyű sportkocsinak kettőszáz lóerősnek kell lennie ehhez.  Ez Opel Astrában számolva már majd háromszáz lovacska. És most nem említem az 1300, 1600, 1700, 1900 köbcentis modelleket.

 

Ehhez még tegyük hozzá az alacsony fordulaton jelentkező óriási nyomatékot, aminek az autóban nyoma nincs. Ez pedig azt jelenti, hogy lassú menetben már kis gázmozdulatra is ugrik, tehát nehezebben vezethető.

 

Az autónál lényegesen kisebb felületen tapad. Míg az autó kerekenként kb. egy tenyérnyi felületen érintkezik az úttal, addig a motor, összesen egy tenyérnyin. Ami az előzőnek, testvérek között is a negyede.

 

A fékek is gyengébbek, így egy vészmegállás valóságos művészet.

Már csak azért is, mert nem csak az asszony, de a két kerék is ingatag.

 

Itt nincs kaszni, energia elnyelő zóna, biztonsági öv, meg hat légzsák. Van pár műanyag, meg bőr darab (nyáron az se nagyon), meg az asszony a hátsóülésen (ha már árvul az a gyerek, árvuljon rendesen).

 

Mindezeket átgondolva, az ilyen tanfolyam NEM LUXUS!

Nem luxus megtudni, hogy a saját motorunk mire képes, és mire nem.

Nem luxus megtudni, hogy mi mire vagyunk képesek, és mire nem.

Nem luxus megtudni, hogy mit csinálunk jól vagy rosszul, és ezen hogyan lehet javítani.

Nem luxus megtudni a többiekről ugyanezt, ha már szoros, zárt alakzatban motorozunk.

Mást mondok: Nem luxus, hanem élet, vagy halál kérdése lehet. Aki ezzel nincs tisztában az ne üljön motorra, mert meghal. És csúnyán fog kinézni, közvetlenül azután, hogy benézett.

Egyre többen motorozunk. Ha minden motorost (és autóst) köteleznének év elején egy ilyen gyakorlásra, és ezzel csak egyet megmentenénk a jövőévi halottaink közül, én azt mondanám: megérte.

 

Ez azt hiszem így elég cudarra sikerült. Nem rémisztgetni akarok, de tegyük meg amit tudunk. Aztán vonjuk meg a vállunkat, és húzzuk tövig a gázt.

 

Na maga az esemény.

 

Az úton odafelé, összefutottam Rudi barátunkkal, így együtt érkeztünk az Euro Ringre.

A pálya maga nem nagy, és mellette csak egy portásfülke, meg egy csomó boksz van. A büfé zárva.

Hál istennek, a tanfolyam vezetői már ott voltak, és éppen a bójákat helyezték ki. Egy keréken...

 

Én elmentem tankolni, meg kávézni, és mire visszaértem szegény Rudi motorjának már adtak is rendesen.

Pálya tesztelés jelszóval, mindent ami leérhet egy dragon az aszfaltra, azt le is rakták. Ezután megérkezett a KV, és nem sokkal később a Márh Miki is.

Beletelt még egy félórába, mire beletörődtünk az összlétszámba, és némi papírmunka után (nyilatkozni kellet, hogy csak itt és csak most, és csak a saját felelősségünkre, és különben is), kezdetét vette az elméleti oktatás.

 

Bevallom őszintén ebből nem sokra emlékszem.

 

Volt szó a fékezésről, baleseti statisztikákról, arról, hogy mennyire fontos, hogy hova néz az ember vezetésközben (mert oda megy, még akkor is, ha az egy fa vagy gémes kút).

A motor bedöntésének módjairól, amikor a vezető együtt dől a motorral, vagy a vezető egyenesen marad, és csak a motort tolja le, vagy mint a versenyeken oldalra ül és a térde a flasztert súrolja. Mindez képekkel, részletes magyarázatokkal.

 

Vessetek meg, de én már alig vártam, hogy motorra üljünk.

Az illusztrált szövegeket én otthon szeretem fogyasztani, Ceylon teával és omlós teasüteménnyel.

 

Mint mindennek, ennek is eljött az ideje, és a KV, meg a Rudi közös erőfeszítéssel majdnem lefújt a motoromról a kipufogójával. A Miki csak azért nem mert mögöttem volt.

 

Először szlalomoztunk (az oktató mindent mindig bemutatott), és megtanultuk, hogy úgy a legkönnyebb, ha állandó gáz mellett a hátsófékkel szabályozzuk a sebességet, mert így nem ugrándozik a motor.

Egyenként mentünk, az oktató meg figyelt minket, és mindig szólt, hogy mit rontottunk el, mit csináljunk másképpen. Itt jöttem rá, hogy egy egyszerű csípőmozdulattal is dönteni tudom a motort, és a szlalom olyan így mintha táncolnék.

 

Ezután jött a körbe-körbe, illetve a nyolcasban motorozás. Úgy első ránézésre nekem marha kicsinek tűnt az a kör, de miután a Rudi, meg a KV is megcsinálta a nagyobb motorokkal, ráadásul a KV szikrázó lábtartóval, nem maradhattam én se ki a jóból.

Tehát sebváltó egyesbe, alig gáz, hátsófék, kormány tökig (szó szerint), motor dönt, szigorú arccal a kör közepére néz, vadul egyensúlyoz, és halk imát rebeg, mert pofára esni nagy égés.

Jelzem a Rudinak azért sikerül lerakni a vasat, de körön kívül.

Szóval, ha jól emlékszem négyszer ütöttem el a kúpot, mert azt néztem milyen messze van és egyszer majdnem orra estem, de a végén sikerült, kettő, majdnem tuti kört mennem. A Miki is sutázott egy keveset, de azt hiszem a végén ő is megoldotta a feladatot.

 

Mivel az egészség fontos dolog, így tartottunk egy cigi szünetet, és máris készen álltunk a vészfékezési gyakorlatra.

 

Az oktató először bemutatta, hogyan helyes, és hol kell megállni. Aztán bemutatta milyen a sok első, és milyen a sok hátsófék. Ez utóbbit én elég jól ismerem, mert rendszeresen sikerül elkövetni, csak már nem ijedek meg tőle, hanem elveszek a fékerőből, azt kész.

Mit mondjak? Egyetlen jó próbálkozásom sem volt. Valamiért egyszerűen nem vagyok képes akkorát húzni az első féken, amekkorát kellene. Pedig azóta már gyakoroltam sokat. A srác elmondta, hogy hogyan kell csinálni.

Először akkorát kell húzni, hogy a villa összenyomódjon, és a gumi ellapuljon, ettől felmelegedjen, és betapadjon. És ezután kell csutkát húzni neki. Na én mire ideértem, már mindig állt a motor. Csak két-három motorhosszal távolabb a kelleténél.

Ez pont annyit jelent, hogy az elém hajtó lovaskocsin megtekintem az alvázvédelmet. Vagy az ég óvja az útra merészkedő puhatestűt. Az eredmény mindenképpen lehangoló.

Itt egy hosszabb szünet következett, mert valami hülye autós műsort forgattak a ringen és minket elküldtek büfézni a cég számlájára.

 

Mikor végre abbahagyták a forgatást, és kimehettünk a pályára, azt a feladatot találták ki nekünk, hogy amikor a jóember mind a két lábát át teszi a motor baloldalára és amúgy nőies eleganciával, a jobbos kanyarokban hanyatt motorozik, akkor mi engedjük el a kormányt a bal kezünkkel, és csak jobb kézzel vezessünk. Eközben árgus szemekkel figyeljük, hogy mennyivel precízebb, és könnyebb a kormányzás, amikor tolni kell a kormányt és nem húzni.

 

Na itt kell megemlítenem, hogy az Euró Ring nem tartozik a kimondottan nagy pályák közé, és a jobb helykihasználás érdekében kettő vagy három olyan szűk visszafordító kanyar van benne mint a tinilányok bevetési nadrágja.

Megkaptuk a jelet, elengedtük a kormányt. Jaszkari. Ezt már sokszor csináltam. Aztán jött egy balos-jobbos sikám. Vert a víz. A pasi meg előttem először orrát, majd a tarkóját rakta le az aszfaltra. A dög. Mentünk tovább, és a célegyenes előtt jött szembe a ráfordító jobbos randi gatya. Legszívesebben sírtam volna. Ez meg, be a célegyesben felállított szlalompályára.

Na rögtön össze is szedtem mindegyik bóját, csak hogy tudja hol a helye.

Mondjuk a többiek mögöttem nem szerettek érte, mert nem tudtak mit kezdeni, a hirtelen megváltozott pályával. De akkor is rendnek kell lenni!

Csináltunk így még vagy két kört, és érdekes már nem is tűnt olyan komplikáltnak.

 

Ezután felváltva mentünk mögötte, és mindenkinek megmutatta az ideális pályaívet.

A kanyarokban bóják voltak elhelyezve és nekünk csak az volt a dolgunk, hogy egyiktől a másikig menjünk a kanyarban és már túl is voltunk rajta, jöhetett a következő.

Ezt nagyon élveztem, bár kicsit idegesített, hogy még mindig egy oldalra ülve motorozik előttem és a kanyarokban nem előre néz, hanem engem figyel, hogy mit csinálok. Nekem meg a visszafordítóban kb. hatvannal száguldozva már leért a lábtartóm.

Később ledöntöttük állóhelyzetben a motoromat eddig a pontig és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Ha bárki aznap reggel azt mondja nekem, hogy nem én, hanem a Talma lerakja menet közben így a motoromat, hát kérem én azt tisztelettel körbe röhögőm.

Ez az ember meg úgy csinál, mintha egy puccos pikniken lenne, valahol dél angliában.

Nagyon idegesített... És nagyon utol akartam érni... És ezért csináltam meg egy csomó dolgot, ami egyébként eszembe nem jutott volna.

Mellesleg az aktuális hangulatomra talán az eufória volt a megfelelő jelző.

 

Azután szabadjára lettünk engedve a pályán, ki-ki motorozzon kedve és tehetsége szerint. Na ez, már majdnem jobb volt mint a szex.

Mivel a motorom nem tud, így én üvöltöttem az egyenesekben, gyorsítás közben. És minden kanyarban próbáltam mélyebbre dönteni, mint az előző körben.

Akkor kerültem bajba, amikor utolértem a Rudit, meg a Mikit, akik szépen fegyelmezetten motoroztak zárt alakzatban, én meg nem tudtam elmenni mellettük.

A kanyarban lassítanom kellet velük együtt, a kigyorsításnál, meg nem bírtam az 1100-as gépekkel. Pedig adtam a kis sárkánynak, amit csak bírtam. És sehol egy kék zászlós ember, hogy lengessen nekik.

Mit tagadjam. Egy kör után lehullott a harci rostély, és a sikámnál csúnyán elmentem mellettük. Ezért, most ismételten elnézést kérek tőlük, mert tény és való, hogy veszélyes manőver volt.

Aztán megint az extázis. Csak körbe, körbe. Időnként láttam egy fekete kondenzcsíkot elhúzni (Warior), meg egy fehéret is az oktatóval. Aki a változatosság kedvéért, most normálisan ült a motoron, de úgy jött ment, mintha mi csak homokba pipiskét játszanánk és Ő volna az óvónéni.

 

És egyszer csak vége lett. Lehívtak bennünket a pályáról, mert megérkezett a következő csoport. Leszálltunk a motorról, és ott álltunk felajzva, mint kis kamasz a női napozónál. Pezsgett a vérünkben az adrenalin, és egymás szavába vágva próbáltuk elmesélni a többieknek amit átéltünk. �"riási volt. Négy meglett, felnőtt ember viháncolva, kiabálva próbált úgy viselkedni, mintha minden nap ezt csinálná.

 

Akkor és ott elhatároztuk mind a négyen, hogy akit csak tudunk, rábeszélünk egy ilyen napra. Ezt a cikket is ezért írom. Hátha kedvet kaptok hozzá...

Széles Utat Mindenkinek!

 

Ispán