Még annyi időnk volt, hogy megbeszéljünk pár dolgot, megnézzük a szobákat, és már érkeztek is az első honfoglalók. A Roli intézte a check-int és a szállásdíj beszedése során olyan fejőképességekről tett tanúbizonyságot, hogy azóta több tejtermelő vállalat ajánlott csinos summát a szakértelméért. Én a helyettesítő londiner szerepét kaptam, és rövid két óra alatt simán leköröztem Gyugyu díjnyertes kilométer teljesítményét. Egyébként a délelőtt csöndes pálinkázással, és hangos örömködéssel telt, hogy újra látjuk egymást.  

Valahogy így... 

Aztán megebédeltünk, s mivel a délutánra tervezett vonatozás nem talált osztatlan sikerre a társaság nagy részénél, jobb híján azonnal elkezdtük várni a vacsorát. Azért volt történés is. Délután négy órakor megjött a Sanyi barátom, a hangosítással. Nagyjából ebben az időben kiderült, hogy a darts verseny nem lesz működőképes a póthegyek nélkül, amit természetesen otthon hagytam. Így aztán ahelyett, hogy segítettem volna felkészülni a főműsorszámra, a Gyugyuval elrohantunk hozzánk, és felkutattuk azokat a filléres bigyókat, amik nélkül elmaradt volna egy késhegyig menő küzdelem a darts tábláknál. Mire visszaértünk , szolid káosz fogadott.  Sanyi magával hozott erősítője megadta magát, és a dvd lejátszója, nem akarta lejátszani a karaoke lemezeket. Amúgy minden rendben volt. Sanyit a sürgősségiek újraélesztették, valaki kért kölcsön a fogadótól egy másik erősítőt, a lejátszót, meg gyengéd erőszakkal rávettük, hogy munkálkodjon. És már nyakunkon is volt a vacsora. Utána Csacsáék leptek meg bennünket egy rögtönzött taggyűléssel. Még a délután megszavaztatták a T. Tagságot, hogy ugyan már ki tette a legtöbbet 2008-ban a klubbért. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy a Fűrész érdemelte ki ezt a babért. Kapott egy szép díszpárnát, és egy ántik autódudát.

Majd Tehén kapta meg a legjobbnak ítélt Villányi túráért ami neki járt. Ezután Lipi is kapott dicséretet, de szégyenszemre én már néhány nappal a buli után sem emlékeztem, hogy miért. Ezért felhívtam a Lipit mondaná meg ő. És láss csodát ő is találgatni kezdett. Aztán megegyeztünk, hogy a Tenkes túráért kapta. Azért én erőltetni kezdtem az éhhalál küszöbén tengődő agyrágóbogaramat, és az meg felköhögte, hogy a Villányi túra, a Tenkes túra volt. Teljes kétségbeesés. Aztán rájöttem. A Lipi azért kapott dicséretet mert két túrát is szervezett 2008-ban. Ha jól emlékszem. Végül a Gyugyu is kapott egy Európa atlaszt amiért részt vett az összes 2008-as hivatalos, és nem hivatalos Star túrán, így ő tette meg a legtöbb kilométert a Star túráin. A következő műsorszám az volt, hogy bemutatták és szét osztották a Star 2008-as évkönyvét. Ezt Lalabának köszönhetjük, így stílszerűen az ő Bakonyi Mao idézetét kifordítva azt kell mondjam, hogy a Kiskönyv, az Nagy Dolog!  Később Lalabá, hihetetlen vehemenciával, előadta a Star himnusznak szánt szerzeményét. A megrendült, könnyeivel küzdő tömeg az élmény hatására sürgősen mulatni kezdett. Belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Kissé döcögve, elindult a karaoke party, a fentebb már emlegetett darts, és a póker. Ki kell emelnem Gyugyu önfeláldozó magatartását, amivel elfogadta a felkérést (meg a mindenfelől érkező kenőpénzeket), és pártatlan osztóként levezette a pókerversenyt.

Szerintem az este igazán jól sikerült. Jól szórakoztunk, és egy csomó új dolgot megtudtunk egymásról. Pl.: A Zsoltival nem szabad leülni pókerezni. Lazán letakarította az asztalt. Aztán kicsengette Gyugyunak a pártatlanságért járó kb. harmincszázalékos osztalékot, és ezzel a pókerverseny  mint olyan véget is ért. A darts viszont (pártatlan bíró híján) kiélezett küzdelmet hozott Zserbó és a Jenei Gyuri között. De végül Zserbó vitte el a pálmát. A karaoke nem nagyon akart elindulni, de hála Istennek, a növekvő véralkoholszinttel egyenes arányban nőtt a jelentkezők száma. A végén már inkább az jelentett gondot, hogy a két mikrofont hogyan osszuk el hat felé. Voltak páratlan előadások is. Ide sorolnám Tehén és a Csorda Edda adaptációját, valamint Roli Elvis kísérletét. Sziki szegény valahogy mindig alulmaradt a mikrofon birtoklásáért folytatott közelharcokban, biztos a nyápic testalkata miatt. De minden előzetes fogadkozása ellenére sem halottam énekelni. Majd legközelebb. Éjfél felé kezdett elszivárogni a nép, dunyha iránt, és csak páran maradtunk. Aztán Sanyi is összepakolt, mi meg leültünk az előtérben beszélgetni. Valamikor négy óra tájt, mi is elvackolódtunk a szobánkban. Lalabá még néhányszor előadta a himnuszát, pár szót beszélgettünk, és bár én tudatában voltam, hogy Bagollyal és Lalabával egy helységben igyekeznem kell az elalvással, arra nem számítottam, hogy az utolsó szó után másfél perccel képesek átlépni a zajszennyezés egészségügyi határértékét. Még három percnyi elkeseredett próbálkozás után feladtam az elalvással kapcsolatos terveimet, és kicuccoltam a kandalló elé. És rájöttem, hogy ez itt a béke hona. Csönd, nyugalom, pattogó tűz, és az a különleges meleg érzet, amit a radiátor mellett nem talál meg az ember. Kb. 20.000 évig ücsörgött a fajtánk esténként a tűz előtt, a génjeinkben van, hogy szeretjük. Reggel öt órakor elkészült a kávé amit igen előrelátóan a Lalabá rendelt meg magának. Én meg nagy élvezettel elfogyasztottam, és figyeltem, hogyan kel életre a fogadó. Félnyolckor úgy döntöttem, hogy már mindenki eleget aludt, és ébresztőt rendeltem el a társaság részére. Ezután igen sebesen menekültem a nyilvánvaló lincselési szándék elöl. Pedig nem is használtam az előzetes terveimben szerepelő dudákat, és sípokat. Így utólag belegondolva, a szervezési jövés-menés, és azon hiányosságom miatt, hogy nem tudok egyszerre több helyen lenni, elég sok érdekes történetről lemaradtam. Például igen érdekelne Meli esete az óriás répával, vagy hogy délután a lányok mitől kaptak seprűre. A Csasztuska zenekar megalakulásáról és az előadásukról is lemaradtam. Ezt komolyan sajnálom. Azért mindent összevetve Jó Buli volt, és aki másként gondolja az vessen magára. Malomkövet, például...

Na még egy kép ide a végére, azt kész is. Sziasztok!

Ispán