Rendőr nap a Felvonulási téren

Helló Mindenkinek!

Azt hiszem, most már tényleg itt az ideje, hogy idén is belecsapjunk a lecsóba! Tehát:

Az első vezetéstechnikai tréningen (erről majd később lesz szó) a Sági Tibiék megkértek bennünket, hogy ha már ilyen szép nagy létszámú, jól szervezett csoport vagyunk, ugyan segítsünk már, a Rendőrségi Balesetmegelőzési Napon a vezetéstechnikai pálya felállításában, és a rendezvény lebonyolításában. Mi meg kaptunk az alkalmon, hogy egy ilyen rendezvényen megjelenhetünk, pedig akkor még az ezzel járó bónuszokról nem is tudtunk. Végül is nem minden nap adatik meg, egy átlag motoros atyafinak, hogy rászabadulhasson egy rendőr motorra, mi meg mindjárt négynek a kulcsait kaptuk mohó kezeink közé. Arra sem mindig van lehetőség, hogy rendőrökkel beszélgethessünk, haverkodhassunk, mint motoros a motorossal. És a pályán mi adtuk az utasításokat nekik is, és csinálták! Mit mondjak? Ez azért karcolgatta a gerincemet. :o)

Maga a rendezvény tulajdonképpen egy ügyességi verseny volt, elég komoly fődíjjal. Még pénteken a Meli, a Roli, a Bagoly, meg én segítettünk felállítani a téren egy dupla pályát, ahol egyszerre két csoportban lehetett gyakorolni, és versenyezni. Maga a verseny három részből állt. Egy elméleti, kreszvizsgával kezdődött, aki ezt teljesítette, az mehetett a pálya selejtező szakaszára, és aki itt is megfelelt, az végig csinálhatta a teljes pályát, immár a fődíjként felajánlott majd egymillió forintos motorért. Rengeteg jelentkező volt, de a kreszvizsga szó szerint megtizedelte a mezőnyt. Akinek mégis sikerült, az elvérzett a selejtező pályán. Mit mondjak?! Kutya nehéz volt. A végén én is rápróbálkoztam, és fel is borultam mint a büdös bogár. És még ez is élmény volt. Büntetlenül hanyatt lökni egy rendőr motort, nem minden napi tevékenység. Volt olyan is aki nem bírt betelni az élvezettel, és néhány perc alatt ötször, vagy hatszor is fejre állt. A végén már kiröhögni sem volt kedvünk. Azért volt olyan is aki sikeresen végig ment, a lehetetlen szintidőt is betartva. A mi oldalunkon konkrétan kettő. A kb. húszból.

Itt épp a Gyugyu próbálkozik. Ami a képen nem látszik, az a feszült figyelemtől guvadt szem, az izzadt tenyér, és a görcs a váll és hát izomban. ( saját tapasztalás!) Tényleg nem volt egyszerű. Aki nagyjából végig tudott menni a pályán ezekkel a motorokkal, az vagy rendőr volt, vagy most is az, vagy az lesz belőle... És akkor a második körről még nem is beszéltem. Volt ott mérleghinta, zsonglőrködés karikával, limbó verseny, zászló gyűjtögetés a flaszterról, ugrókötelezés, és a végén egy kapu rendszer, ami olyan volt, mint tevét befűzni a varrógépbe. És mindezt az egyszerűség kedvéért motorral kellett megcsinálni. Én olyan boldog voltam, hogy mi csak rendezni mentünk... :o) Ezen a részen még az ügyesek is botlottak. És persze vérszagra gyűlik az éji vad, ekkor már közönség is volt szépen. Viszont a versenyzők után rendeztek egy szabad motorozást a pályán, és aki akarta, kipróbálhatta, milyen érzés Pitykének lenni. Illetve zsonglőrködhetett a saját motorjával. Ebből viszont derekasan kivettük a részünket. Mármint a motorikusan agya ment szekció, mint a Gyugyu, a Lipi, a Kávé. Ja és tényleg én is. Persze a komoly pályára nem merészkedtünk rá, csak úgy kisiskolásosan tekeregtünk. És mivel a közönségért mindent, nem is maradtam adós egy látványos borulással. A több száz ember nem kis gyönyörűségére. Így aztán gyorsan rájön az ember, hogy nem csak a gyertya ég fényesen. Hát ez van. Persze ha jól megnézem az elmúlt napjaimat, lassan több időt töltök a motor alatt mint felette.

Mindent összevetve, igen jól sikerült program volt, azt hiszem mindnyájan jól éreztük magunkat, és a Sági Tibiéknek is sokat segítettünk. És újfent kiállt az egész csapat a biztonságos, és balesetmentes közlekedés mellett. Nekem személy szerint, amúgy is ez a vesszőparipám, és jó látni, hogy nem csak beszélünk róla, hanem oda is tesszük magunkat az ügyért.

Na ide még beteszem a Kávét, brutálban, és el is köszönök

Sziasztok!

Ispán