A kapott bátorítások arra ösztönöznek, hogy újabb és újabb krónikákkal lepjem meg a T. Tagságot.
Most a KI-Be-takarítási napról szeretnék írni.

Kronologice:

Tegnap, azaz 2008. 10. 24-én a STAR CSAPAT!!! Kivonult új birtokára, hogy kiganyézza aztat. Birokra keltek az elemekkel, a természettel, na meg a motoroskaszákkal, a gereblyékkel. És Heroikus győzelmet arattak ( meg rengeteg fűt, fát bokrot...)!!!

Levágtuk, és hegybe hordtuk a gazt, kerítést építettünk, Rácsot, plafont, javítottunk, fát metszettünk, kitakarítottuk az épületeket. Reggeltől egészen napnyugtáig dolgoztunk, és Nagyot Alakítottunk! Mert Jók Vagyunk és ez nem vicc!

	És itt kell köszönetet nyilvánítani Fürész Tündérnek, aki volt szíves ellátni bennünket a megfelelő pálcákkal. Nélküle legfeljebb a saját pálcáinkat fogdoshattuk volna. Ami nem rossz dolog, ám kevéssé hatékony. És jelen esetben legfeljebb csalán csapkodásra jó.

Köszönjük meg Rudinak is, hogy kiköltöztetett egy komplett kis lakatos műhelyt, és rendbe rakta a kapukat.

Külön köszönet Jár a LOS-nak, amiért etettek, itattak minket! Főztek, mostak, takarítottak, talán még vasaltak is. Ja! És gereblyéztek, talicskáztak, hordták a gazt. Kaptunk kávét (helybe hozva!), meg zsírosszendvicset, hagymával. És a végén főztek nekünk. Vagy gulyást, vagy pörköltöt,nem tudom, de fincsi volt. Többen morogva védték a tányérjukat.

Az idősebb korosztály is kitett magáért, és jó volt látni erejüket, munkabírásukat. Amikor hercehurcás utam végén megérkeztem, a LalaBá és Robibá egyesült erővel épp a fűnyírótankot fektette két vállra. Utána meg a kerítés oszlopoknak esett neki. Jani bácsiék pedig a kertészkedésben jeleskedtek, nem is akárhogy. Az Öreg Sanyi előtt meg le a kalappal mert lerepül.

Szeretném megemlíteni azoknak az áldozatvállalást is, aki időt, költséget nem kímélve, messzi tájakról jöttek segíteni. Konkrétan Tehén Tündérre és a Csordára gondolok. Szegény Mösze járni is alig tudott, de dolgozott, és elhozta "Lízingeltet" :) is. A Kávé, meg fára mászott a láncfűrésszel. Ami artista mutatványnak sem utolsó.

De senkinek sincs oka szégyenkezni. Mindenki húzta az igát orvérzésig. Senkit sem kellett nógatni, nem kellett mondani, hogy ezt, vagy azt csináld. Ha valaki végzett egy munkával, keresett egy másikat. Őszintén mondom, hogy nagyon régen nem láttam ennyi embert, ilyen odaadással dolgozni. A Lipi a hervadt nyaka ellenére egész nap gyilkolta a fűnyírótankot, a Maszekék befoltozták a tetőt a főépületben. A Jimmy a betont stuccolta nagy átéléssel. A Rolit, a Jenei Gyurit, a Gyugyut, meg a Fűrészt motoros kasza kerítette hatalmába. A Dodi, a Gyugyu, meg szerény személyem, a kerítéssel bűvészkedtünk. Sikerült is feszítés közben annyiszor eltépnem a drótot, hogy szegény Dodi már kancsalított, annyira ferde szemmel nézett. Sanci pedig valami hosszú nyelű bigyóval esett neki a bozótnak. Én nem tudom, hol tanulta a metszés művészetét, de rögtön tőből fogott neki biztos ami ziher.

Amikor konkrétan hullák voltunk jött az estebéd, utána pedig mindenki neki ugrott a kerítésnek, és a Pepe, meg a Laca úgy szabta-varta a dróthálót, mintha mindig ezt csinálták volna. Aztán a Hínárral és a Gyugyuval elmotoroztunk, bele a naplementébe. Ha valakit netán kifelejtettem volna, attól elnézést kérek, és csak a memóriám szitaságára hivatkozhatok. Ja a Copfost is láttam ott tekeregni. Ez a nap jó mulatság, és férfi munka volt. Azt hiszem ez ugyan az a szertartás volt, mint amikor az ember használt autót vesz, és akármilyen tiszta, mégis le, meg kitakarítja, mert ettől érzi a magáénak igazán. Hát ez az autó jó dzsuvás volt. De már elkezdtük rendbe rakni, és már csak egy fergeteges buli kell a teljes kisajátításhoz. Hát húzzunk bele!!!

A Dodinak köszönet a képekért, azt hiszem magukért beszélnek.

Farkas László- Ispán